Nem szeretem az új éveket, mert mindig tragédiával kezdődnek. Újabb és újabb tragédiákkal. Mint indén is. Alig kezdődött el a 2020-as esztendő, és az ország máris Gesztesi Károlyt gyászolja. És sajnos mi sem maradtunk gyász nélkül. Január elején ugyanis Tivadartól kellett elbúcsúznunk. Akit, bár nem szerepelt annyit a hírekben, legalább annyira szerettünk, mint a népszerű színészt.
Tivadar ugyanis az Ikarus BSE Atlétikai Szakosztályának szíve-lelke volt. Hogy mióta? Szerintem mindig is. Én legalábbis nem emlékszem olyan atlétikai eseményre, lett légyen az a Bátony utcában, az Erzsébetligeti Színházban, a Pólus parkolójában vagy a Honvéd pályáján, ahol ne üdvözöltük volna egymást. Tivadar ugyanúgy hozzátartozott az Ikarus atlétikai versenyeihez, mint a gát, a magasugró szivacs vagy távolugró árok. Nélküle lehetetlen lett volna ilyen magas színvonalú eseményeket rendezni. Mindig mindent tudott az atlétikáról, bármilyen kérésnek eleget tett, részt vett a versenyek szervezésében, ha kellett, szállított is, és sosem derogált neki elpakolni, vagy megjavítani az eszközöket. Nem volt nap, hogy ne látogatott volna ki a pályára, ha nem volt dolga, akkor csak azért, hogy körbe nézhessen. Azonban az aranyszívű és arany hajú Tivadar felett is szálltak az évek, olyannyira, hogy idén már a hetvenedikbe lépett – volna, ha új év kezdetén atlétanyelven szólva nem vág ki egy utolsó nagy sprintet, mely után fáradtan örök nyugalomra tért. Tivadar 2020 elején befejezte földi pályafutását, és közhelynek tűnik, de az ő esetében hatványozottan igaz, nagy űrt hagyott maga mögött. Ma még senki sem tudja, hogyan lesznek a nyári nagy versenyek nélküle. Csak abban reménykedhetünk, hogy égi pihenője közepette is figyelemmel kíséri majd atlétikánkat, s jelzést ad, ha úgy látja, valamit mégsem jól csinálunk. Tivadart atléta- és kertvárosi berkekben mindenki csak Tivadarként ismerte. De mi most teljes nevén búcsúzunk tőle. Nemeslaki Tivadar, te nemes lelkű sportember, aki rengeteget dolgoztál értünk, pihenj jól új életedben! Mi örökre megőrzünk Téged a szívünkben. (riersch) |