Kicsi marhák a választási kampány sűrűjében

   Mióta művelődési háznak nézték egy ellenzéki választási kiadványban, büszkén áll a bezárt Georgina kocsma Cin­ko­tán, a Vidámvásár út sarkán, és már semmin nem lepődik meg. Választási időszak van, ilyenkor kisebb-nagyobb marhaságok lengik be a Kertváros máskor békés légkörét.

  Otthonos környezetbe érkezett tehát a Tanyaudvar két új lakója, Franciska és Bendegúz, mindketten Kárpáti borzderes marhák.

Borvirágos orral mesélték sok szüretet megélt cinkotaiak, hogy a két kicsi marha, ahogy rájuk zárták a karámot, nekiindultak megkeresni a nagytestvéreket a választási kampány sűrűjében.
   

Leltek is nyomban egy szép feliratot: „Nem felejtem el, honnan indultam, és tudom, hová tartok.” De hát ez nem is marhaság – mondta Franciska –, nyilván súlyos memóriazavara van a szenilis buszsofőrnek, és szeretné elkerülni, hogy a 92-es járattal kikössön Maglódon.
    – Járat indul, az ész megáll – vonta le a tanulságot Bendegúz.
   Közben elsétáltak az Ikarus irányába, s látták, hogy valaki nagyon vizsgálódik a környéken. Ez meg mit keres? – tudakolta Franciska? Hát visszaélést – válaszolta Bendegúz, ahogy elballagtak egy alak mellett, aki a gyár negyven oldalas földhivatali tulajdoni lapján próbált eligazodni. – Mire megérti, legalább annyi idős lesz, mint Bálint gazda – mondta Franciska, a marhaságok nagy tudora.
   – Hű de nagy itt a sor – álltak meg a HÉV átjáró előtt. Aztán valaki elmondta nekik, hogy ez már nem lesz sokáig így, hiszen a feltörekvő jelöltek az egész vasutat, sínnel, felsővezetékkel be fogják rakni a föld alá. – Ezt a HÉV-et, ezzel az áramszedővel? – néztek nagyot –, hát az tényleg marhaérdekes lesz...

   A borvirágos orrú cinkotaiak azután arról értekeztek, hogy a két kicsi barom végül szerencsésen megérkezett a Petőfi kertbe. – Itt meg mit csinálunk – tudakolta Franciska. – Leszavazunk – szögezte le Bendegúz. – Gyurcsány bácsitól hallottam, hogy minden marha a Fideszre szavaz, mi sem teszünk másként.
Nosza kerestek hát egy-egy szép marhalevelet, és próbálták rápottyantani az ikszet, de valahogy mindig pacni lett belőle.
  – Sebaj, majd eldönti az érvényességet a szavazatszámláló bizottság – mondotta Bendegúz, de már nem folytathatta, mert utolérték őket a tanyaudvar gazdái.

  – Hát ti hogy a bánatba szöktetek ki? És merre jártatok – korholták őket – Marháknak nem való választási kampányban szabadon járni, mert könnyem megveszhetnek, Ilyesmit csak az ember képes elviselni, az is nehezen. Na vissza a karámba.
Azóta a két kárpáti marha békésen kérődzik a Sarjú utcai tanyaudvaron, emésztik a finom szénát meg a látottakat. Most már tudják, hogy a marháknak sem könnyű, de az embernek viszont marhanehéz... (F)