Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.19. kedd
József, Bánk, Józsa
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28602142
   « Vissza

Kidumáljuk a Teszákot

 « Cikkek és hírek 
2018. július 19.
 

Teszák Sándor 80 éves

   Ha Tomhauser István esetében nehéz elfogadni, hogy már nyolcvanadszor ünnepeli a születésnapját, akkor ez Teszák Sándor estében kétszeresen is igaz. A népszerű kerületi karikaturista ugyanis mind a mai napig ontja magából a poénokat, amely tulajdonság, valljuk be, nem jellemző erre a korosztályra.
   – Hogy tudok-e még nevetni? – kérdezett vissza néhány nappal a születésnapja előtt. – Persze, ha csikiznek. Nyolcvan évesen már minden mozdulat erőfeszítéssel jár. De nem vagyok elrontója semmi jónak. Örülök, ha felkeresnek a haverok, jó velük eldumálni a régi szép időkről, meginni egy-két sört, és közben jókat nevetni.
    A mi Sanyinkkal az utóbbi időben a Szakrendelőben is sokat találkozhatott az ember. Ami azonban elkerülhető lett volna, ha….
    – Nagyon triviális dolog miatt robbantam le. Hanyatt estem a saját műhelyemben, és ettől megrepedt a csigolyám, emiatt hónapokig egy műanyag páncélinget vagy inkább fűzőt viseltem. Dehogy ittam előtte, és kár, hogy nem ittam előtte, akkor ugyanis ez a baleset sem történhetett volna meg. Józanul mindig sérülékenyebb az ember.
   Ha Teszákkal beszél az ember, akkor mindig a poénoknál kötünk ki. Így volt ez ezen a születésnapi interjún is, amikor is minden komoly gondolatot azonnal egy humorbomba követett.
   – Hogy itthon kit piszkálok? Hát, a feleségemet meg a családomat. Szokta is mondani a Marika (Sanyi felesége), hogy sok probléma volt velem, de legalább a közösen eltöltött 57 évünk során egyetlen percet sem unatkozott.

kepfile

 Mondhatnánk azt, hogy Teszák Sanyi családi körben ünnepelte a születésnapját, de ez nem igaz. Spanyolországban játszó és edzősködő unokája – Teszák Alexandra Alma – ugyanis nem sokkal a nagy nap előtt Budapesten járt a csapatával – a Getasur nevű spanyol együttes egy hazai strandkézilabda-tornán vett részt -, s ha már itt volt, akkor el is vitte a lányokat (az egész csapatot) a Mátyásföldi Géza utcában lakó nagyapjához. S bár a spanyol lányok nem minden poént értettek, a közös ebéd így is szórakoztató mulatság volt mindenki számára.
    – Imádom Mátyásföldet, és imádom az Ikarus gyárat is – váltott hirtelen komolyabb témára Sanyi –, ez ugyanis egy nagy család volt, amelyben mindenki ismerte és szerette egymást. Hogy nekem mi közöm lenne az Ikarus autóbuszokhoz? Bevallom, fogalmam sincs. Annyit tudok róla, hogy négy kerekük van, és sofőr vezeti őket.
    Teszák Sándor elmondása szerint már gyermekkora óta bolondult a karikatúrákért. Nagy kedvence és példaképe az a Szepes Béla volt, aki az 1928-as amszterdami olimpián gerelyhajításban ezüstérmet szerzett, mellesleg síelésben és síugrásban is válogatott volt, majd évtizedeken át sportkarikatúristaként dolgozott.
    – 18 éves voltam, és az EMG gyárban dolgoztam dekorációsként, amikor kitört az 1956-os forradalom. A leverését követően a barátaimmal külföldre menekültem. Egy évet Franciaországban töltöttem, majd hazatértem. Természetesen a régi munkahelyem nem vett vissza, így rövid ideig az Ikarusnál dolgoztam betanított lakatosként, majd, miután felszabadult egy hely a dekorációs részlegnél, akkor végre a helyemre kerültem. A gyár később beiskolázott, így 1969 környékén felsőfokú reklámgrafikusi végzettséget szereztem.
    Az Ikarus gyár állam volt az államban. Saját színháza, művelődési háza, sporttelepe, óvodája, nyugdíjas háza és saját újságja is volt. Ez utóbbi heti egyszer több mint 10 ezer példányban jelent meg. Az első Teszák-karikatúrák is itt láttak napvilágot, hogy aztán később, az újabb rajzok már a Ludas Matyiban, a Fülesben vagy a Tollasbálban is felbukkanjanak.
    – A rajzolás mellett a dekorációt is imádtam. Úgy vagyok ezzel, ha nem fizettek volna érte, hogy csinálhassam, magam fizettem volna, hogy engedjék, hogy csináljam. Ma ezt úgy mondják: a munkám volt a hobbim.
    Sanyival éppen itt tartottunk, amikor megcsörrent a telefonja. Kiderült, hogy egy harminc éve nem látott kollégája – mondjuk inkább tanítványa – kereste, aki Amerikából hazajőve szeretett volna vele találkozni.
    – Látod, ez az értelme az életnek, hogy az embert sokan szeressék, és akarjanak vele találkozni. Egy ilyen telefon új impulzusokat ad, még akkor is, ha gondolkoznom kell, honnan is ismerem az illetőt. A feledékenység sajnos együtt jár már a nyolcvan évvel.
    Sanyi anekdotái több könyvet is kitennének, mint, ahogy a rajzaival is Dunát lehetne rekeszteni. Ám, nem tudom, más hogy van ezzel, én az elmúlt húsz évben se a poénjait, se a karikatúráit nem tudtam megunni. Nyolcvanadik születésnapra mit is kívánhatna mást az ember, mint azt, hogy ez a vidám állapot még sokáig így is maradjon.                                                                                                                                                                  Riersch Tamás

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. február 05.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez