Az ominózus plakát Dévai Miklós Facebook oldaláról
Nyár közepén levelet hozott a posta: feladó PKKB (Pesti Központi Kerületi Bíróság)... Hát ez meg mi lehet, de rég volt perünk utoljára... Valamikor a 90-es években egy fodrásznő, mint elnök érezte sajátjának a szövetkezeti vagyont, s lehoztunk egy ezzel kapcsolatos bíráló levelet. Szép nagy per lett belőle... Időközben a levél egyik aláírója váratlanul meghalt, a másik, egy orvos pedig megölte és feldarabolta a feleségét – s ezek lettek volna a tanúk... Lemondtunk a bizonyításról, s buktunk vagy 50 ezer forintot. Aztán ott volt az a festőművész, aki festményt ajándékozott Tóth Ilonáról a kerület akkori szocialista polgármesterének, és mivel a festő a hungarista összeesküvéseket boncoló per másodrendű vádlottja volt, hungarista festőművésznek mertük titulálni egy cikkben. Kicsit részrehajlónak tűnt a bírónő, 400 ezret ítéltek meg neki kártérítésként első fokon, majd pechünkre az ügyvédünk elfelejtett beadni egy fellebbezést, és maradt a 400 ezres kártérítés (pedig a másodfok csökkenteni szeretett volna, csak nem tudott).
De mi lehet ez a mostani ügy? Nicsak, a Dévai Miki, mint feljelentő. Hát ez meg mit akarhat?
Miki egykor (még a 90-es években) fényes szelek törtek elő belőle, csukott szemmel is érezni lehetett, hogy van ebben a fiúban valami! Szaladt a szekere, mindenből a legjobb jutott neki. Aztán valahogy kiveszett belül valami, és a fényes szelek is megfakultak, az adóssághegy meg növekedni kezdett a feje felett, ami most már majdnem akkora, mint sajtból a Hold. Kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a fél házrészt a mama nevére kellett íratni, nehogy elvigyék a hitelezők. Bármibe is kezdett, az mind balul ütött ki, de ezért Miki mindig máshol kereste az okokat: biztosan a polgármester tett neki keresztbe, azért nem sikerül semmi. Végül már csak otthon lézengett, munka nélkül, s a Tesco olcsó dobozos borában lelt némi vigasztalást.
Aztán váratlanul ismét felfénylettek azok a bizonyos szelek: odavették a Fórum újsághoz – főszerkesztőnek! Miki pedig serényen elkezdte a sérelmeit törleszteni a polgármesternek. A Fórum újságnak jót tett Miki írói tevékenysége, szerény olvasottsága is fellendült, s helyi lakosok kisebb-nagyobb csoportjai felháborodottan találgatták, ki ez az alak, aki ezt a hegy trágyát havonta összehordja az egyébként igen népszerű polgármesterről. A szentmihályi Kovász Egyesület vezetője fel is kereste személyesen a Fórum kiadóját: kérdőre vonta a polgármester lejáratása miatt, majd közölte, hogy soha többet nem fog nála hirdetni, mint vállalkozó. Árpádföldi civilek ugyanezt szélesebb fronton képzelték el, és bojkottot hirdettek a Fórum hirdetői ellen. A nyár közepére egy ismeretlen grafikus is bedobta magát, s a képen látható plakátokkal árasztotta el a kerületet. A Fórumból a RUM volt a Miki része, a kiadó orrát zöldellő faág nyújtotta meg, a kísérő szöveg pedig ez volt: Kevesebb szeszt, több igazságot.
Ezért-e vagy másért, Mikinek kitelt a sora a Fórum főszerkesztői székében, s búját ismét csak a Tesco dobozosba fojtotta. Pénze nem sok lévén kitalálta, hogy a róla szóló plakát miatt pert indít, s így (számításai szerint) legalább félmillió forint sérelemdíjhoz juthat. Beballagott a rendőrségre, és rágalmazás miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Eközben jómagam is találkoztam a plakátokkal, megfogtam egyet, és elvittem az Örmény Önkormányzat elnökének, aki civilben bort árul a Sashalmi piacon, s jót derültünk a grafikán. Ez közben Mikinek is a fülébe jutott, s ismét beballagott a rendőrségre, s elmondta, hogy megvan a tettes: a Ferenci terjesztette a plakátokat.
Így került az ügy a bíróság elé, mégpedig nem a polgári szakra, hanem a büntetőre, hiszen a rágalmazás, becsületsértés magánvádas eljárás, ahol a feljelentő személyesen képviseli a vádat, a megvádolt személy pedig a vádlottak padjáról védekezhet. Augusztus végén volt a személyes meghallgatás, ahol a feleket a bíróság békíteni próbálja. Én elmondtam a magamét, hogy felszedtem valahol pár plakátot, s elvittem a piacra, s jókat röhögtünk. Miki lelki szemei előtt a vágyott félmillió lebeghetett, s tán meg sem értette, amit mondtam. A per mellett döntött, hogy ő majd bebizonyít mindent.
Vádlottnak lenni nem tréfadolog, volt olyan becsületsértési ügy, ahol az újságírót első fokon két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték: védelmemre felkértem Dr. Koncz Tibor ügyvéd urat, akinek irodája Szentmihályon, a Batthyány utcában található. Közben megérkezett Dévai Miklós bizonyítási indítványa, ami komoly képet adott a feljelentő jogi felkészültségéről. Valószínűségek láncolatával jutott arra a következtetésre, hogy a sérelmezett plakát készítője csakis én lehettem. (Mint a viccbeli Mórickánál az az állítás, hogy: Nagymama kezében újság van – valószínűleg budira készül, mert olvasni, azt nem tud!) Tehát: minden eszköz rendelkezésemre állt, ráadásul a polgármester bizonyára jó néven vette, hogy egy ilyen plakát kikerült, s ehhez felhasználtam a Sashami piacot, mert ott is ki lettek a plakátok ragasztva, ezt bizonyítja az Örmény önkormányzat elnöke, aki civilben ott árul szombatonként. Ehhez tanúként beidéztette a polgármestert és a Sashalmi piac vezetőjét – a koronatanút ki is akarta hagyni, hiszen szerinte lekötelezettje a polgármesternek, de őt a bíróság ennek ellenére beidézte.
Nagyon érdekes tárgyalás volt október végén, az ügyvéd tanácsára teret engedtünk a feljelentőnek: bizonyítson. Behívták közös borárus ismerősünket, aki elmondta, hogy valóban kapott tőlem egy ilyen plakátot. Miki ragaszkodott ahhoz, hogy biztos látott engem ragasztgatni is. Ő mondta, hogy nem láthatott, mert a vevőkkel volt elfoglalva. Gyorsan szembesítették őket, de egyik állítás sem változott. Behívták a polgármestert, kérdezte a bíró, látta-e ezt a plakátot. Igen – mondta a polgármester. És hol látta? Hát a feljelentő Facebook oldalán, ahol legalább ötször közzétette. Máshol nem – kérdezte a bíró. Nem – mondta a polgármester. Behívták tanúként a Sashalmi piac vezetőjét, tud-e a dologról valamit. Semmit, szólt a válasz, azon a napon nem is jártam a piacon, mivel szabadságon voltam, mikor az állítólagos ragasztgatás történt.
Eddig tartott a bizonyítás. A tárgyalást vezető bírónő némiképpen korholni kezdte Dévai Mikit: Maga itt megvádol másokat, és semmit nem tud bizonyítani. Azt állítja, hogy a vádlott befolyásolni akarta a tanúkat, és kiderül, hogy ez sem igaz. Tisztában van azzal, hogy a hamis vád milyen súlyú bűncselekmény? Majd ítéletet hirdetett, a következőképpen. A szóban forgó plakát közszereplőket ábrázol, kritikát tartalmaz, így nem valósít meg semmilyen bűncselekményt. Ráadásul a feljelentő nem tudta bizonyítani, hogy a vádlott (azaz én) terjesztette a plakátokat, ezért bűncselekmény hiányában a vád alól felmenti.
Már kíváncsi lettem, hogy a hamis vád fogalma mit is takar. Nos nagyon érdekes, a BTK az Igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények kategóriájába sorolja. Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján az érintett ellen büntetőeljárás indul.
Dévai Miki a nyáron szétkürtölte a Facebook oldalán, hogy a rendőrségi nyomozás során én lettem az „ügy” gyanúsítottja, bíróság elé áll Ferenci, a rágalmazó, és majd megnézheti magát! Most viszont, hogy bohócot csinált magából a bíróság előtt, ráadásul büntetőjogilag is igen nehéz helyzetbe hozta önmagát, egy szót sem ejtett az ügyről – úgy tűnik, a Tesco dobozosnak sikerült ismét legyőznie a kellemetlen külső valóságot, ami esetleg némi elzárás képében jelentkezik. Férfiaknál ez azzal a veszéllyel is jár, hogy bemennek, mint Rómeó, és kijönnek, mint Júlia. Várjuk az élménybeszámolót a Facebook-on. Ferenci Zoltán |