Tajpeiben ezüstöt hozott a cinkotai Gyürkés Viktóriának a kabalamaci
Az Ikarus BSE atlétikai szakosztályából az elmúlt negyven évben nagyon sok tehetség került ki. Ám csak kevesekről volt elmondható, hogy az utánpótláskori jó formát a felnőtt korosztályba is át tudta menteni. A kevesek közé tartozott (és tartozik ma is) Gyürkés Viktória, akinek a neve 10-15 éve szinte minden kerületi atlétikai híradásban szerepelt. Az is már több mint tíz éve történt, hogy, miután a 14-15 éves korosztályban megnyerte a 800 méteres női síkfutást a hagyományos dortmundi fedettpályás atlétikai versenyen, az akkori edzője, id. Tomhauser István azt találta mondani, hogy „ez a lány egyszer még olimpián fog szerepelni.”. Hittünk is meg nem is a jó szemű mesternek, de a kétkedésünket nagyjából el is nyomta, hogy akkortájt minden az Ikarus történetének eddigi legnagyobb egyéniségéről, Kiss Daniról szólt. 110 méteres gátfutónk 2006-ban kezdte meg nagy menetelését a felnőtt világversenyeken. (A göteborgi felnőtt EB-n elért hetedik helyezése akkoriban csodaszámba ment.) Azonban ez a törékeny alkatú kamaszlány gondoskodott arról, hogy az ő nevét is memorizáljuk. Az ikarusos atléták év végi záróünnepségén például hozzászokhattunk, hogy az egyik legtöbbször hallott név az övé volt, köszönhetően annak, hogy évente akár 8-9 magyar bajnoki címet is képes volt begyűjteni, mellyel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mátyásföldi klub a hazai egyesületek rangsorában már akkoriban (a jelenlegi atlétikai centrum előtti nehéz időszakban) is rendre előkelő helyen tudott végezni. De Viki nemcsak itthon, hanem a nemzetközi mezőnyben is rendre figyelemre méltó eredményeket produkált. Az említett dortmundi versenyt követő évben kvalifikálta magát az ostravai ifjúsági világbajnokságra. Két évvel később pedig az olaszországi Bressanone-ban rendezett vébén már a döntőbe is bejutott (8. lett). A cinkotai lány, ahogy cseperedett, úgy lett egyre jobb atléta, aki olyan rangos világversenyeken képviselhette a magyar (és a kertvárosi) színeket, mint az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál, a junior világbajnokság, az Universiade, mezei futó Európa-bajnokság, majd a felnőtt Európa-bajnokság. Természetesen az ő pályafutásában is akadtak nehéz pillanatok. A felnőtt korba lépve például többször edzőt, illetve távot váltott (a 800-ról 1500 méterre, majd 3000 méter akadályra). Nem volt egyszerű időszak, akadtak pillanatok, amikor a pályafutása is veszélybe került, ám szerencsére Viki sebességéhez mérten gyorsan visszatalált a rekortánra, és ma már Berkovics Imre irányításával jobban fut, mint valaha, amit az eredményeivel is bizonyítani tud. Ezen a nyáron pedig minden eddiginél jobban odatette magát. Életében először kvalifikálni tudta magát egy felnőtt világbajnokságra, ahol ugyan még nem sikerült a döntőbe jutás, de a londoni teljesítménye így is elismerésre méltó volt. Majd alig néhány héttel később, a Tajpei-ben rendezett Universiade-n már nemcsak a finálé, hanem az éremszerzés is összejött neki. A főiskolai vébén 3000 méter akadályon elért második helyezése azért olyan gyors siker volt, amely sokakat meglepett. A versenyt követően Viki is úgy nyilatkozott, hogy előzetesen a két évvel korábbi tizedik helyezésénél szeretett volna jobbat futni, és abban reménykedett, hogy talán sikerül az első hatban végeznie. Hát, ezt a várakozást az Universiade-ezüsttel jócskán túlszárnyalta! És akkor kanyarodjunk vissza az elején elmondottakhoz, 2020-ban, Tokióban újból olimpiát rendeznek, és ha Viki lendülete kitart addig, akkor joggal reménykedhetünk majd abban, hogy 2008 és 2012 (Kiss Dani) után ismét lesz egy kertvárosi atléta a nyári ötkarikás játékokon. Riersch Tamás
|