Bár az idei nyár elsősorban a vizes világbajnokságról szólt, azért ne feledkezzünk el róla, hogy más sportágakban is rendeztek világversenyeket, melyeken szerencsére szép magyar sikerek születtek. S bár ezúttal kevesebb sportolónk volt részese ezeknek a világra szóló diadaloknak, azért arról kár lenne elfeledkezni, hogy a sikerkovácsok közül kettő is a kerületünkből került ki.
Decsi András
Az árpádföldi vívóedző, Decsi András „hőstetteiről” már az előző számunkban is beszámoltunk. Köszönhetően annak, hogy vívásban a legfontosabb versenyek, az Európa-bajnokság és a világbajnokság is nyáron zajlanak. András annak a férfi kardszakágnak a vezetője, amelyen mindig a legnagyobb teher van. A közvélemény a Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf és Kovács Pál fémjelezte aranykorszak óta „elvárja”, hogy a magyar kardozók érmeket szerezzenek a világversenyeken. A világ azonban a fenti nagy elődök óta rengeteget változott. A vívás ma már egy populáris sportág lett, melyet több földrészen és nagyon sok országban űznek, és folyamatosan nő a konkurencia a magyar sportolók számára. Ennek ellenére egy-egy korszakos zseninek köszönhetően még mindig tartja magát a magyar vívás. A jelen egyik géniusza a 2007-ben fiatalon berobbanó Szilágyi Áron, aki 2012-ben Londonban olimpiai bajnoki címet szerzett. Nos, ő volt az, aki „hazahozta” a tíz éve már Ázsiában edzősködő Decsi Andrást, és az ő segítségével védte meg Rióban az olimpia bajnoki címét. Andrást ezt követően nevezték ki kard szakág vezetőjévé, ő pedig élni tudott a lehetőséggel. A nyári Európa-bajnokságon a „saját tanítványa”, Szilágyi Áron ezüstérmes lett, a kardcsapat, melynek öccse, Decsi Tamás is tagja volt, pedig bronzérmet szerzett. A júliusi lipcsei világbajnokságon pedig még ezt az eredményt is sikerült felülmúlnia. Az egyéni versenyt ugyanis a magyar kardcsapat másik „zsenije”, Szatmári András nyerte, ezzel Nébald György 1990-es sikere után ismét magyar kardozó állhatott egy világbajnokságon a dobogó legmagasabb fokára. A magyar sikeredző pedig majdnem duplázni is tudott, mert András után a kardcsapatot is a döntőbe kormányozta, ráadásul rendkívül nehéz úton, hisz Szilágyi Áronék minden mérkőzésüket szoros küzdelemben nyerték. A finálé sajnos nem sikerült a dél-koreai válogatott ellen, a csapat így ezüstérmes lett (mint tavaly, a riói vébén), de ez cseppet sem von le Decsi András érdemeiből, akinek az irányításával az év legfontosabb versenyein egyéniben és csapatban is rendre érmet szereztek a magyar vívók. A lipcsei világbajnoki ezüstnek részese volt a szakágvezető öccse, Decsi Tamás is, akit pedig a két Decsi-fiú édesapja, Decsi István készített fel a versenyre. Így lett végül ebből a két nagyszerű sportsikerből egy igazi kertvárosi sikertörténet.
Ifjabb Tomhauser István
Alig ért véget az itthoni „úszóőrület”, a figyelem máris az atlétákra szegeződött. A 2012-es londoni olimpia helyszínén rendezett világbajnokságon az egyik titkos favoritunk a békéscsabai színekben versenyző 110 méteres gátfutó, Baji Balázs volt. Akit többé-kevésbé már „tiszteletbeli kertvárosi” sportolónak tekinthetünk, mert az edzője nem más, mint az Ikarus BSE Atlétikai Szakosztályának vezetőedzője, Ifjabb Tomhauser István, illetve, mert az edzései nagy része már jó ideje a Bátony utcai sporttelepen zajlik. Nos, Balázs ezen a nyáron nagyon kitett magáért. Olyannyira, hogy már-már sikerült a hazai úszóvébé magyar sztárjait is túlszárnyalnia. Egyrészt azzal, hogy a 110 méteres gátfutásban döntőbe jutott, amely már önmagában is óriási bravúr volt, hisz a döntőbe jutás a magyar futók közül utoljára Kovács Attilának sikerült 1987-ben 100 méteren. Majd Balázs tovább fokozta az örömünket azzal, hogy a világsztárokkal teli döntőben bronzérmes tudott lenni. Erre pedig a magyar atlétika történetében még nem volt példa. Ifjabb Tomhauser István, a sikeredző elmondta, hogy nem volt előzmény nélküli ez a fantasztikus siker, hisz versenyzője már júniusban egy hatalmas országos csúcsot futott (13.24-t), amit nem sokkal később, Ostravában azonnal meg is döntött (13.23 mp). A nagy áttörést azonban a Gyulai Memorial jelentette, amely versenyen Balázs egy 13.15-t repesztett. A mester elégedettségét csak fokozta, hogy a versenyzője ekkor is vétett hibákat, azaz maradt még benne néhány másodperc.
Ezek után mi más lehetett vele szemben az elvárás, mint az, hogy bejusson a világbajnokság döntőjébe. Ám figyelmeztető lehetett a riói példa, hisz Balázsnak már a tavalyi olimpián is dukált volna a döntő, de elég volt egy-két hiba, és lemaradt róla. Baji Londonban nagyon jól vette az akadályokat, és a selejtezőben, illetve a középdöntőben is magabiztosan futott, amivel nemcsak a döntőbe jutás sikerült, hanem egy nagy teher is lekerült róla. Edzője nem véletlen üzente haza az ikarusos csapatnak, hogy Balázs a fináléban akár „a negyedik, vagy plusz-mínusz egy helyezett lehet”. S hogy milyen tehetséges jós a mi szakemberünk, az bizonyítja, hogy Balázs a harmadik helyen futott be a célba. – Balázs Londonban is hibázott, amiket viszont remekül korrigált, így míg a többieknek a táv vége felé csökkent tempója, ő tartani tudta a kezdeti ritmusát, ami végül érmet jelentett a számára. S hogy mindez mit jelenthet a frissen végzett állatorvos számára? Elsősorban azt, hogy bekerül egy „elit” körbe, akiket rendszeresen hívni fognak a pénzdíjas versenyekre. Másrészt maga is elhiszi majd, hogy képes lehet igazán nagy dolgokra, hisz ezt egyszer már be tudta bizonyítani. Az újabb bizonyításra sem sokat kell várnunk, mert Balázs is tagja az Universiade-csapatunknak, és eltökélt szándéka, hogy a Tajpei-ben rendezendő versenyt megnyerje.
Ha már egy félig ikarusos sikert ily alaposan ecseteltünk, említsük meg, hogy a kertvárosi szakosztály egyik „tősgyökeres” tagja, Gyürkés Viktória is ott volt a londoni vébén. Berkovics Imre tanítványa esetében ugyan érmes helyezésről nem tudunk beszámolni, ám az ő pályafutásában már az is nagy szó, hogy kijutott egy világversenyre. Melyen nem mellesleg több nála erősebb idővel rendelkező vetélytársát is sikerült legyőznie. Viki olyan ütemben fejlődik, hogy reménykedve várhatjuk a tokiói olimpia kvalifikációs versenyeit. Riersch Tamás |