Tudják, hogyan lett a Vuk című rajzfilmben Íny, a rókalány, Fekete István rókahősének a szerelme? Úgy, hogy a rajzfilm forgatókönyvírója, Tarbay Ede belenyúlt a történetbe, és az eredeti testvéri kapcsolatot egy szerelmi történetté alakította át. Tette ezt azért, mert egy látványos mesefilmben nem jól vette volna ki magát, ha két, egy alomba tartozó állat szerelmi kapcsolatot létesít egymással. – Azzal, hogy emberi hangon beszéltek a szereplők, kiléptek az állati szerepből, és így már más szabályok voltak érvényesek rájuk – mondta az idén 85 esztendős forgatókönyvíró. Tarbay Ede harminckét éve él már Rákosszentmihályon, a Szent Korona lakótelepen. Az idős író kora és egészségi állapota miatt az elmúlt években visszahúzódott otthona falai közé. Ám, mind a mai napig aktív maradt, sőt, elárulta, akkor érzi legjobban magát, ha dolgozhat. – Este beveszem az altatómat, de mielőtt elaludnék, költök egy verset, amit sietve mindig papírra vetek, hogy aztán reggel beírhassam a számítógépbe, a többiek közé. Mert hogy a József Attila-díjas művész elsősorban költő, s csak másodsorban meseíró. Bár a közvélemény nagy része inkább ez utóbbi munkásságáról tud. – A múlt évszázad második felében a „három T” elve uralkodott a magyar kultúrpolitikában. A támogatott, a tűrt és a tiltott írók közül én a második kategóriába tartoztam. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a felnőtt gondolatokat a fiókomnak írtam, kifele elsősorban a gyermek- és ifjúsági irodalomban alkottam. Az volt ugyanis a legkevésbé pártpolitika-függő. Tarbay Ede irodalmi entré-ja az 1957-es diplomamunkája volt. A Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakától ugyanis egy rendszerkritikus művel, a „Mire a nyárnak vége” című drámával búcsúzott, mely a néhány évvel korábbi Rajk-per visszásságait feszegette. A darabot ez idáig csak egyszer, 1963-ban mutatták be – akkor is csak azért, mert a mű mondanivalója egy darabig elkerülte a cenzúra figyelmét –, és mindössze 23 előadást élt meg. A fiatal dramaturg szerencsére a „gyanús” dráma ellenére nemcsak diplomát, hanem munkát is kapott, előbb Miskolcon, az ottani Nemzeti Színháznál, majd a Magyar Televíziónál, legvégül az Állami Bábszínháznál és a Budapesti Gyermekszínháznál. Olyan műveknek lehetett a dramaturgja, mint a népszerű Tenkes kapitánya sorozat vagy a Tüskevár című film. És a már említett Vuk című rajzfilm forgatókönyvét is ő írta. Emellett azonban a felnőtteknek is írt. Egyrészt gyerekversekbe burkolt magvas gondolatokat, másrészt olyan verseket, melyek évtizedekig a fiókjában lapultak. – Mindig azt csinálhattam, amihez a kedvem volt – foglalta össze kissé lakonikusan a pályafutását. Amivel vitatkozni nem nagyon lehet. Maximum annyit fűzhetnénk hozzá, hogy ez a gazdag pályafutás egy József Attila-díjnál többet érdemelt volna. Riersch Tamás
Tarbay Edét az elmúlt néhány évben szűkebb lakókörnyezete is megihlette. Az alábbiakban az egyik lokálpatrióta versét közöljük:
ÖREGESEN
A Szent Korona utcai COOP-bolt tiszteletére Botorkálsz. Boltig. Sűrű hóban. Visszautad már nem lehet nehéz. Léphetsz elhagyott lábnyomodban. Felismerésed: csendben élsz.
Kosaradban kenyér és tej, szeletelt marha-párizsi, leveshez csirke szárnya, fej másnapra sajt is, rántani.
Még egy-két sasszé, szappanért. A táncrend ezzel véget ér. Már csak a fűszer-polc: babér, még nincsen medvetalp levél.
Hengercsere a pénztárgépnél. A papír vége nyelvet ölt. Lázadó szíved visszabékél. Már megjegyzésre sincs erőd.
Ahogy kilépsz és hazaindulsz, havak hatalmas pelyhe ugrál. A lábad és a botod is húz, és megtorpansz a keresztútnál.
A lábnyomod, míg tébláboltál, meg nem találod, mind belepve. Morogsz, a hó már több a soknál. Egyszerre, mégis, meglepetve. tapasztalod: a hó fölött lebegsz, két szomszéd tart magasba. A tested, mint a szóközök. A szálló hó húsvéti barka.
|