Bencze János rákosszentmihályi parasportolóról már többször hírt adtunk. Ennek két oka volt: egyrészt a szereplésével gyakran adott okot az interjúkra, másrészt magunk is nagyon büszkék vagyunk a teljesítményére. A gyógyíthatatlan betegségnek számító psoriartica arthritisben (pikkelysömör által okozott sokízületi gyulladásban) szenvedő sportember az idei évben is elkápráztatott bennünket a teljesítményével. Az általa alapított és Rákosszentmihályon működő Delta Szabadidő és Versenysport Egyesületet parakajakosaként az Európa-bajnokságon 3., a riói előolimpián 5., illetve az első ízben megrendezett maratoni világbajnokságon (ez a parasportolóknál világkupának számított) pedig első lett. Ez utóbbi eredményével egyben sporttörténelmet is írt, hisz ezen a versenyen az első kiosztott aranyérmet ő nyerte.
– Az idei legfontosabb versenyem, a milánói világbajnokság sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna – mesélte. – A döntő első hét helyezettje kvalifikálta magát a paralimpiára, én meg 16. századdal lemaradva a szlovén ellenfelemtől, csak a nyolcadik helyen értem célba. Az eredményemnek több oka is volt: egyrészt a rajtgépem beragadt, így a többiekhez képest hendikeppel kezdtem a döntőt. Nem csoda, hogy közel fél másodperccel rosszabb eredményt értem el, mint a középdöntőben. Száz méternél egy hatalmas adag hínár is ragadt a hajómra, illetve 70 méterrel a cél előtt egy nagy oldalszelet is kaptam. Bencze János a maga 49 évével nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mezőnyben is a legidősebb versenyzőnek számít. Az Európa-bajnokságon az őt megelőző osztrák és orosz versenyző együttesen is fiatalabb volt nála. Nem csoda, hogy a milánói vébé után elgondolkodott a folytatásról. – Az elmúlt években annyi energiát és támogatások híján annyi pénzt fektettem a paralimpiai szereplésbe, hogy ebbe egy kicsit bele is fáradtam. Ehhez azért hozzájárult, hogy úgy éreztem, nemhogy segítséget nem kapok, de inkább hátráltatják a munkámat. Többek között évente kell újabb és újabb orvosi vizsgálatokkal bizonyítanom, hogy a sérülésem gyógyíthatatlan. Szerencsére János a harc folytatása mellett döntött. Ennek pedig egy riói út (amely meghívásos verseny volt), az olimpiai (és paralimpiai) pályán elért ötödik hely, illetve egy világkupa-siker volt az eredménye. Ez utóbbi két verseny között még pihenni sem maradt ideje, mert a 28 órás hazautazás után mindössze egy nappal már Győrben a maratoni versenyen kellett bizonyítania. Ráadásul az eddig megszokott 200 méteres versenytáv helyett 3×3,9 km-t kellett lapátolnia, ami egy kipihent ember számára is nagyon megterhelő lett volna.
Bencze János rákosszentmihályi sportoló paralimpiára készül
– Alaposan átgondoltam a dolgot, és végül úgy döntöttem, hogy megkezdem a felkészülést a „pótfelvételire”. Májusban, Duisburgban rendezik majd a paravilágbajnokságot (amely az épeknek egy világkupa verseny lesz), ahonnan egy versenyző kvalifikálhatja magát Rióba. Ha úgy nézzük, erre az idei vébé nyolcadik helyemmel nekem van a legnagyobb esélyem, de számítani kell rá, hogy az olimpiai részvétel lehetősége másoknak is vonzó lesz, így a mezőnyben újabb fiatalok tűnhetnek fel. Én azonban továbbra sem szeretnék lemondani az álmomról, hogy egyszer életemben részt vehessek egy paralimpián. Riersch Tamás
|