Mindig meglepődik az ember, ha szembesül azzal, hogy bizonyos személyeket egyszerűen kiradíroztak a történelemből, és hosszabb időnek kell eltelnie, mire méltó helyüket elfoglalják. Ilyen személyiség Szurmay Sándor, akire, mint egy mátyásföldi villa egykori tulajdonosára valamennyien méltán lehetünk büszkék.
Ács Anikó bizottsági elnök ünnepi beszédet mond a mátyásföldi Szurmay-emlékmű előtt
Éppen száz éve történt, a frissen kitört első világháborúban, hogy a Monarchia csapatainak a kezdeti sikereket követően súlyos kudarcokat kellett elszenvednie. Ez nem csak a szerbiai fronton volt igaz, hanem a Kárpátok hágóinál (a jelenlegi Ukrajna területén, ami akkoriban a Monarchia államhatára volt). Az előrenyomuló orosz csapatok hatalmas túlerőben voltak, s az állásaikat védő magyar csapatok folyamatosan hátrálni kényszerültek előlük.
Szurmay Sándor ezidőben államtitkárként szolgált a Hadügyminisztériumban, s bár többször kérte magát a harctérre, a miniszter ragaszkodott a tehetséges, fiatal, és kiváló szervezőképességekkel rendelkező katonához. A helyzet viszont olyan súlyossá vált, hogy az oroszok pár héten belülre tervezték a Kárpátokon való áttörést, s a hadvezetés már a budapesti védelmi vonalat tervezte megerősíteni, bár az sem volt kizárható, hogy a hatalmas emberfölényben lévő oroszok egészen Bécsig eljutnak. Ebben a helyzetben bízták Szurmayra az uzsoki hágónál lévő hadtest vezetését, s ő – ez bármennyire hihetetlen – 14 nap alatt megfordította a csata sorsát, és nagyon meglepő hadműveleteivel bekerítette az előrevonuló oroszokat, s visszakergette őket a hágó túloldalára, s ráadásul még egy csomó hadianyagot is zsákmányolt. És ez így folytatódott: ahol Szumay a csapataival megjelent, ott megfordult a hadihelyzet, és a vesztesre álló csata legalább kiegyenlítetté vált, de inkább győzelemre fordult. A kiváló katona később három magyar kormányban is honvédelmi miniszter lett, hadi sikereiért megkapta a legmagasabb elismeréseket, báró lett, és a tanácsköztársaság alatt büszkén vonult börtönbe (hisz vannak olyan korszakok, amikor egy tisztességes embernek börtönben a helye). A helyzet konszolidálódásával nagyon magas társadalmi elismertségre tett szert, könyveke írt, alapítványt vezetett, és aktívan részt vett Mátyásföld közéletében is – neki köszönhető például, hogy nem került beépítésre az Erzsébet-liget. Az oroszok 1945-ös bevonulása után érte a halál. Két lányának gyermeke nem született, Blanka lányának viszont érdekes sors jutott osztályrészül. Első férje az a Szentkeresztessy Henrik vezérkari ezredes volt, aki nagyon sokat tett a magyar légierő fejlesztéséért, mielőtt viszonylag fiatalon, 1935-ben elhunyt. Második férje gróf Stomm Marcell altábornagy lett, aki azzal írta be magát a történelembe, hogy a doni összeomlás után, példátlan módon feloszlatta hadtestét – egyszerűen azért, mert így a katonák megmenekülésére sokkal nagyobb esély volt, mintha bármilyen katonai alakzatban lennének kénytelen visszavonulni. A három katona és Blanka (1902-1993) közös sírban nyugszik a Fiumei úti temetőben. Szurmay Sándort több település, így Cinkota is még életében díszpolgárrá választotta, Mátyásföldön pedig a 30-as években utcát is elneveztek róla. Azután csendben eltűnt a történelemkönyvekből, s csak akkor került elő, midőn 2008-ban az Erzsébet-ligetben az árnyas sétányt Szurmay sétánynak nevezték el, és egy emlékművet is avatott az önkormányzat. Majd 2012-ben a Budapesti Helyőrségi Dandár tiszteletadásul felvette vitéz Szurmay Sándor nevét.
A helyőrségi dandár szervezett ünnepséget az Erzsébet-ligetben lévő emlékműnél október 10-én, ahol Ács Anikó önkormányzati képviselő, a Köznevelési és Ifjúsági Bizottság elnöke emlékezett a hős katona érdemeire, majd Baráth Ernő ezredes, a helyőrségi dandár megbízott parancsnoka mondott beszédet, s végül rövid állófogadás után katonai hagyományőrző fegyvernemi bemutatókra került sor a mátyásföldi repülőtéren. Ferenci Zoltán |