|
Ami kívül van, és ami belül
Szeptember 23. az őszi napéjegyenlőség napja. Ebben az évben délelőtt 10 óra 11 perckor lépi át a Nap az égi egyenlítőt. Ekkor kezdődik a csillagászati ősz, azaz a Mérleg havának nevezett asztrológiai hónap. A Mérleg, mint jelkép az ellentétes erők egyensúlyáról szól, melynek látványos megnyilvánulása a nappal és az éjszaka azonos hosszúsága. Tágabb értelemben pedig ide tartozik számtalan – néha csak látszólagos – ellentét, mint például a fent és a lent, a kívül és a belül…
~ o ~
A bölcs egyiptomi paptól, Hermész Triszmegisztosztól származtatjuk azt a jól ismert gondolatot, hogy ami fent van, azonos azzal, ami lent van, s ami kívül van, ugyanaz, ami belül. A bölcsesség első felét most tegyük félre – voltaképpen az egész asztrológia erre az igazságra épül –, s ezúttal foglalkozzunk a kívül és belül kérdéskörével.
Kezdve a legegyszerűbb, jól felismerhető részterülettel. Októbertől, amikor a nappalok egyre érezhetőbben rövidebbé válnak, és az időjárás szintúgy gyakrabban mutatkozik barátságtalannak, az élőlények természetes módon visszavonulnak, fedett helyre húzódnak. A szép idő egy-egy délelőtti, kora délutáni órára még kicsalogatja az embert a szabadba, és a szüreti mulatságok tarka forgataga is októberre szerveződik, de közben az eszünkkel s a lelkünkkel egyaránt befelé készülünk, figyelünk. Fedél alá visszük a termést, a kerti szerszámot, bútort, a muskátlit, a fűnyírót. Vastagabb függöny kerül az ablakra, s még egy pokróc a macskakosárba. Gyarapodnak az orvosi rendelőben várakozók (a betegség, tudjuk, egyfajta behúzódás, elvonulás), romlik a depressziós betegek állapota. Valószínűleg mindegyikünknek hasznára válna némi lelassulás, visszahúzódás, nem várva meg, amíg parkolópályára – betegágyba – kényszerülünk. Hajdanán, amíg az ember nagyobb összhangban élt a természettel, a munkavégzés is fedett helyre került az őszi-téli hónapokra. Magyarán ebben az időben nem kevesebbet dolgoztak, hanem mást… Miután a modern világban minden évszakban nagyjából ugyanolyan munkarendben, ugyanazt csináljuk télen-nyáron, hát az egyensúly (mérleg!) megteremtése végett hasznos volna tudatosan törekedni arra, hogy többet foglalkozzunk a „benti” dolgokkal. Ami a lakásban van, ami szűk körben végezhető. Ami csendes elfoglaltság. Ami bölcsebbé tesz – például olvasás, tanulás –, ami meditatív állapotot idézhet elő, mint például az azonos mozdulatok végtelen ismétlése (kézimunkázni szokott még valaki?). Ami csak ránk, illetve a legközelebbi hozzátartozókra tartozik a párkapcsolati problémától a családi fotók rendezéséig.
Az otthonunk maga is olyasvalami, ami bár rajtunk kívül van, pontosan mutatja belső dolgainkat. Tükrözi az egészségi állapotunkat, a gondolatainkat, a problémáinkat, csak érteni kell a jelképek nyelvén. Több is, mint tükör, a tükörben látott magamon ugyanis nem tudok változtatni azáltal, hogy tegyük fel, a tükörre kenem a hajfestéket. Az életünk azonban határozottan megváltoztatható olyan módon, ha az otthonunkat kezdjük rendbe tenni, takarítani, átrendezni. A fiókkal együtt a gondolataink ugyanúgy rendezettebbé válnak. A lefolyó megtisztítása üdítő hatással lesz az emésztésünkre. Ruháink átválogatása változást hoz a szerepeinkben.
Egy másik, elvontabb értelemben, ami kívül van, az a másik ember. Bárki, aki nem mi vagyunk, de a Mérleg jegyében elsősorban életünk párja. Legközelebbi hozzátartozóink olyanok, mintha saját különös, érthetetlen, megtagadott tulajdonságainkból álltak volna össze a térnek egy másik pontján. A velünk egy fedél alatt élő ember egyszerre kiegészítőnk, segítőnk, kritikusunk, karikatúránk. Többek között emiatt esik gyakran csöbörből vödörbe, aki egy másik kapcsolatba menekül. Aztán kiderül, hogy minden nő/férfi ugyanolyan. Pedig csak az illető maradt ugyanolyan, akihez ugyanolyan illik.
Próbáljuk tehát ezzel a szemlélettel figyelni a környezetünket. A tárgyakat, az otthonunkat, a történéseket és az embereket. Amit kívül látunk, ugyanaz, ami belül van.
Tóth Éva Ágota |
