Bármi gondom adódott a kertemmel, Feri mindig segített. Ebben bizonyára az is benne volt, hogy sok-sok éve ismertük egymást, s ha netán átment a piroson, és nem volt éppen rávaló a büntetésre, hozzánk jött át segítségért. Mint profi kertésznek príma gépei voltak, s úgy alakult az idők során, hogy ezeket én javítottam, s közösen használtuk – nem is volt ezzel soha semmi baj. Meg a közös pálinkafőzés is közelebb hozza az embereket: csinos főzője volt, jó volt látni, ahogy csepeg az éltető nedű a rézcső végén... Ahogy egy szent könyv írja, Isten az embert gondra teremtette, s ebben Ferinél sem volt semmi hiba. De amikor a gondok kezdenek elhatalmasodni valakin, annak az egészsége látja kárát, s Feri esetében az Edda-dal sorai – Terheim hegyekké nőttek, áttörni rajtuk nem tudok – nos, nagyon találóak voltak. Megfordult többször kórházban is, és látszólag teljesen egészséges volt, mígnem megtörtént a baj. Február 22-én délelőtt elindult a tetőtéri lépcsőn lefelé, majd a lépcső alján egy pillanat alatt meghalt – zuhantában még a kezét sem emelte fel, hogy az ütéstől magát védje. Így történhetett, hogy megjött a tavasz, de Feri nélkül... Isten áldjon, drága cimbora! (Ferenci Zoltán)
Szűcs Ferenc árpádföldi lakos hamvasztás utáni búcsúztatására április 14-én került sor az Új Köztemetőben. |