Kedves Kertvárosiak!
Közeledik húsvét, a kereszténység legszentebb ünnepe, amely az újjászületés és az újrakezdés bizonyosságát, Krisztus feltámadásának örömét hirdeti. Az ünnepet megelőző böjti hetekben önvizsgálatot tartunk, éberek leszünk és nyitottabbá válunk a lelki valóság iránt. Ez az időszak reményt és bizakodást ad hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Ebben az újabb és újabb kihívásokkal teli világban, a válsággal és háborúval is küzdő Európában nagyon is szükség van erre a bizakodásra, amely abból táplálkozik, hogy a természethez hasonlóan az ember és közössége is képes akárhányszor megújulni. Most erre lehetőség is van, csak hinnünk kell önmagunkban. Ha pedig erős a hitünk, elérhetjük a kitűzött célokat, legyen szó egy családról, vagy az egész nemzetről – csak össze kell fognunk. Krisztus perének egyik nagy tanulsága, hogy egyesek a politikai célok, a haszonszerzés reményében könnyen meg tudják téveszteni az embereket képmutatással, álszenteskedéssel. Közismert, hogy Jézust nem Pilátus, hanem Kajafás főpap és a farizeusok veszejtették el, kiknek félelmeit János evangélista úgy fogalmazta meg: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak”. Attól féltek, hogy felborul a kényes vallási-politikai egyensúly, melyet a rómaiak is tiszteletben tartottak, ezért ki akarták fejezni lojalitásukat a megszállók felé. Politikai okokból döntött a főtanács Jézus feláldozásáról. A per és a nyilvános kivégzés csak azért azért volt fontos, mert a nép előtt akarták hamis prófétának, istenkáromlónak mutatni Jézust, és ennek megfelelő ítélettel akartak végezni vele. Krisztus beteljesítette sorsát a kereszten, a názáreti Jézus története a sír lepecsételésével a főpapok részéről véget ért. Tanítványainak és egyházának üldöztetése azonban folytatódott, ahogy azt Jézus megjövendölte. Komoly lecke mindannyiunknak, hogy felismerjük a farizeusokat, hiszen ők csak a saját érdekeiket nézik, miközben úgy tesznek, mintha a közösség javát akarnák. Nem nekik kell hinnünk, hanem a saját szemünknek! Minden bölcsességünkre szükségünk lesz ezekben a nehéz időkben, mert az újrakezdéshez mindenkire szükség van!
Valamennyiüknek békés, áldott Húsvétot kívánok!
|