Helyi Hírek - Független folyóirat   2019.09.23. hétfő
Tekla, Lina, Linett
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 15148194
   « Vissza

Nyugdíjazták a birkózóorvost

 « Cikkek és hírek 
2015. január 21.
 

Élete egyik újabb nagy kihívásával kell szembenéznie az országos szinten is elismert, egy híján harminc évig a XVI. kerületet vezető főorvosként szolgáló Dr. Mensch Henriknek. Az élsportot annak idején gyógyításra cserélő közismert nőgyógyászt és sportorvost decembertől nyugdíjazták a kerületi szakrendelőből. Ha az embert 72 évesen is a tettvágy fűti, nehezen nyugszik bele a döntésbe, különösen, ha még azzal is szembesül, hogy a betegei visszavárják, akár még aláírást is gyűjtenének érte. Dr. Mensch Henrikkel beszélgettünk hivatásról, sportról, emberségről.

kepfile

– Váratlanul érte a nyugdíjazás?
– Villámcsapásként ért a hír, rögtön jeleztem, hogy szívesen maradnék még, akár fizetés nélkül is önkéntes segítőként, de sajnos már nem számolnak velem, fiatal kolléga érkezik a helyemre. Félévenként kötöttünk szerződést a XVI. kerületi szakrendelővel, két héttel december vége előtt szóltak, hogy jövőre nem fogják ezt meghosszabbítani. Nagyon szívesen csinálnám még a kerületben, egy igen szép rendelő alakult ki, 20-30 éve ide járó betegekkel, akik azóta is keresnek a szakrendelő recepcióján és telefonon is. Aláírást is akartak gyűjteni, de lebeszéltem őket. Mint sporthoz kötődő embernek is nehéz elhagyni ezt a helyet, 2009 óta a magyar birkózó válogatottat is sportorvosként ebben rendelőben láttam el.
– Mi lesz azokkal a betegekkel, akik továbbra is ragaszkodnak Önhöz?
– Van egy magánklinikánk a XV. kerületben, ott minimális díj ellenében ellátom a hozzám kötődő betegeket, de félmegoldás ez is, sokaknak ez nagy távolság és nehéz oda eljutni.
Ezek szerint a nyugdíjazással nem ér véget az orvosi hivatás gyakorlása
– Semmiképp, családi vállalkozásként működik ez a klinikánk. Itt most is heti két alkalommal rendelek, foglalkozom meddőséggel, rákos, illetve krónikus nőgyógyászati megbetegedésekkel. A Péterfy Sándor utcai Kórházban is dolgozom még. Ma is asszisztáltam császármetszésnél, kisebb műtéteket is elvégzek. Terhes gondozást vállalok, de szülést már nem vezetek le, mert közben engem is operáltak. Ha a páciensemnek így megfelel és megbízik benne, akkor a terhesség 36. hete után egy hasonló szemléletű, megfelelő képességű és kvalitású kollégámhoz irányítom át.
Mikortól dolgozott a kerületünkben?
– A XVI. kerületben voltam vezető főorvos 1985 és 2014 között, egy híján harminc évig. Előtte 15 évig Vácon voltam szülész és 4 évig a MÁV Kórházban sebész. Pályámat sebészként kezdtem, majd szülész-nőgyógyászként szakvizsgáztam Vácon, ahol másod-főorvos voltam. Azután jöttem Budapestre, itt is hamar másod-főorvos lettem a Péterfy Sándor utcai Kórházban. Pályafutásom alatt mindvégig elkötelezett betegpárti voltam és vagyok, nekem ez a nézetem.
Ennek a szemléletnek köszönheti a népszerűségét is?
– Beteg-centrikus orvosnak tartom magam, végtelen tisztelettel és alázattal csináltam a szakmámat, mert arra törekedtem, hogy ami a betegnek a legjobban megfelel, az ő érdekét szolgálja, azt csináljam. A beteg az elsődleges, a mai napig így vagyok vele. Mindig beszélgetek a betegekkel, hogy kicsit feloldódjanak, mindig tanulok tőlük, mindig tudnak érdekeset és újat mondani. Ahogy oldódnak könnyebb velük kommunikálni. Ezt a hozzáállás a betegeknek is tetszik, az internetes oldalunkon számos gyógyult páciens köszönőlevelét lehet olvasni.
Ismert emberek is Önt választották nőgyógyászuknak...
– Kiterjedt beteganyagomra nagyon büszke vagyok, pácienseim között kimagasló egyéniségek, híres művészek, sportolók, közismert személyiségek is megfordultak.
A pályája nagy vargabetűt vett, sportolóként jöttek az első sikerei.
– A birkózás három éves koromtól hetven éves koromig meghatározta az életemet. Apám válogatott birkózó volt, mellette én is az edzőterembe jártam, ott töltöttem a gyermekkorom. Kétszeres magyar bajnok, csapatbajnok voltam, ifjúsági válogatottságig vittem. Többen, akiket én legyőztem, később mind világversenyeket nyertek. Egyesületemmel, a BVSC birkózó szakosztályával bejártuk Európát, ez volt az én szórakozásom. Ennél magasabb szinten továbbvinni a sportot az orvoslás mellett nem lehetett.
Mi vonzotta ehhez a hivatáshoz, hogy feladta sportolói karrierjét?
– Eleinte állatorvos akartam lenni, de a szüleim lebeszéltek: az állatokat lehet szeretni, de az emberekkel lehet beszélni is! Apám nem bánta volna, ha hivatásos birkózó leszek, utólag mesélte, hogy megkért valakit, beszéljen le az egyetemről. Kacérkodtam a joggal is, de több affinitásom volt az orvosláshoz. Segíteni az embereken! Mindig jó tanuló voltam, gondoltam ezzel kell valamit kezdeni. Azt mondtam, ha nem vesznek fel elsőre orvosnak, akkor birkózó leszek. De ha jön egy komolyabb sérülés, vége mindennek. Az orvoslás egy stabil pályának tűnt.
Az egyetem és a praktizálás mellett is versenyeztem. Mikor már másod-főorvosként dolgoztam, még akkor is a BVSC NB1-es csapatban birkóztam, utaztam Svájcba, Szicíliába, Franciaországba. A többiek jöttek az edzőtáborból én pedig kétnapos ügyeletből – és birkóztunk! Nehéz volt a választás: élvonalbeli versenyző vagy orvos. A fiaim is birkóztak, idősebb fiam jelenleg karatézik, fiatalabb fiam pedig egy ideig sumózott is, megjárta többek között Tokiót, most újra birkózik. Nálunk a sport családi hagyomány.
Mit adott a sport az orvosnak?
– A jelszavam az volt mindig: veszteni lehet, de föladni sosem – sem a sportban, sem az orvosi ellátásban! De volt még egy csodás előnye a birkózásnak: ha felgyülemlett bennem a sok feszültség, lementem az edzőterembe és egy jó birkózás után, minden olyan könnyű lett. Fel tudott szabadítani. Nem csak a munkahelyi, hanem a hétköznapi gondok alól is.
Mikor jön el az a pillanat, hogy a fehér köpeny végleg a fogasra kerül?
– Én nem tudok itthon tétlenül élni. Nekem az orvosi hivatásom kikapcsolódás, társadalmi funkció, hogy a betegekkel beszélgetek, segítséget nyújtok, amit lehet, elintézek. Szót értek minden korosztállyal. De hogy meddig tartom a frontot? Ameddig bírom! Érzi ezt az ember. Ha már fárasztó, vagy nem úgy reagálok egy adott helyzetre, ahogyan kellene, akkor le kell tenni azonnal. Nem volt eddig sem anyai, sem magzati veszteségem, szövődményes eseményem. Mint mondtam, már nem vállalok szülést – a gerincem operálták –, mert nem akarom, hogy esetleges nem kívánt szövődmény lépjen fel, és az egész, 40 évi munkásságomra rányomja bélyegét. Polyák Imre világhírű birkózó barátomtól tanultam, aki háromszor volt olimpián második, a negyediket Tokió-ban megnyerte, s többet nem állt szőnyegre versenyen. Azt mondta, hogy az Olimpiai Bajnokot ne verje meg senki!
                                                                                                                                              Mészáros Péter

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Ide kattintva megtekinthető
Legutóbbi lapszámunk - 2019. szeptember 18.
2019. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Ide kattintva megtekinthető
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez