Előző számunk apróhirdetési rovatában adtuk közre a hírt, hogy Mátyásföldről elveszett Kósza kutya, midőn gazdája éppen vitte hazafelé a kutyakozmetikustól. A tízéves eb nagyon félénk fajta, kevés időt tölt a kerten-lakáson kívül, s midőn fejét kirángatta a nyakörvből, a helyzettől megriadt, és sebes futással eltűnt az Újszász út forgatagában. Gazdája még aznap megírta nekünk a történetet, küldött képet is, így a pár nappal később megjelenő újságban már szerepelt a felhívás a gazdi telefonszámával. Eltelt két hét, s a gazda már le is mondott kedvenc ivartalanított kankutyájáról. Az egyik nap hajnali negyed hatkor megszólalt a megadott mobiltelefon, s egy igen ízes férfihang közölte, hogy megvan a kutya, itt van a mátyásföldi honvédségi telepen. Kiderült, hogy Kósza egészen a Jókai útig elfutott az Újszász utcán, s amikor a teljesen zárt katonai logisztikai bázis bejárati kapuját egy kamion érkezése miatt szélesre tárták, akkor ott berohant a telepre, s bevette magát egy nagyméretű konténer alá. A katonák próbálták onnan kiszedni, de nem lehetett, mert a kutya magától nem jött ki, ember meg nem fért a konténer alá. Bár magán-ebet tartani a logisztikai központban nem szabad, a katonák az időre bízták a probléma megoldását: majd megszelídül, s előjön valamikor ez a találékony kutya. Kitettek neki vizet, meg némi ennivalót, s Kósza, amikor senki nem volt a közelben, előmászott a konténer alól, evett, ivott, majd visszamenekült a rejtekére. Aztán egyik éjszaka az ügyeletes kapus olvasgatni kezdte a Helyi Híreket, s hajnalban megtalálta benne a gazda felhívását az elveszett kutyáról. Azon nyomban telefonált, a gazdi fel is vette a hajnali órán a telefont, s így tudta meg, hogy milyen kalandokat élt meg a kutyája. Mondta neki az ügyeletes, hogy viszont vigyék el sürgősen az ebet, mert teljesen illegálisan tartózkodik a szigorúan őrzött telepen, így Kószáért a családtagok mentek el, mivel a gazdinak munkába kellett sietnie. Ahogy az ismerős szagok megjelentek a konténer mellett, a kutya boldogan bújt elő, a katonák pedig megtapsolták a kutyust meg a kutyásokat. Szóval ilyen szerencsésen végződött a történet, s mi is boldogok vagyunk, mert a lapunkban megjelent felhívás nélkül Kósza valószínűleg soha nem jutott volna vissza a gazdájához. A kutya lelkivilágának egyébként igen jót tett a szökés és a kéthetes konténer alatti karantén: sokkal magabiztosabb lett, de minden szokásos otthoni dolognak láthatóan nagyon örül. Mivel esőmentes helyen volt, még a kutyakozmetika illata sem kopott ki a bundájából: pihe-puha habos kutyulit kapott vissza gazdija a mátyásföldi katonáktól, akiknek a gondoskodást ezúton is nagyon köszöni. (Fenti képünkön az elkószált Kósza, immár újra otthon.)
|