Pánczél Gábornak még mindig gondot jelent a Londonban történtek felidézése. A Sashalmon élő cselgáncsedzőről ma is az a kép jut az eszünkbe, amint ott áll a tatami mellett, és tanítványa sérülését látva a fejét a szőnyegen fekvő karjaiba temeti.
A képen Pánczél Gábor Joó Abigéllel (fehérben) és XVI. kerületi versenyzőjével, MarosBarbarával (kékben) látható. Az üvegbe zárt letört csontdarab végül a Joó családnál kötött ki...
– Egy barátom mondta, hogy „jól megnéztem magamnak, mi van a Föld felszíne alatt”. Kétségtelenül nagyon megviselt Joó Abigél sérülése. Mivel az évek során minden mozdulatát, minden rezdülését megismertem, azonnal tudtam, hogy nagy a baj. Egy olimpia egy edző életében is ugyanolyan jelentőségű, mint a sportolók számára. Én akkor úgy éreztem, hogy egy rossz mozdulat miatt húszévnyi munka veszett kárba.
Pánczél Gábor abban a reményben utazott ki a londoni olimpiára, hogy onnan egy érmes versenyző trénereként térhet majd haza. Joó A bigél tehetsége és formája adott okot erre a bizakodásra. A KSI SE cselgáncsozója világranglista ötödikjeként kvalifikálta magát az olimpiára, ráadásul tavasszal első lett az Európa-bajnokságon is. Edzője azt szerette volna, ha Abigél cselgáncsra éhesen érkezik az olimpiára, ezért az utolsó két hónapban alig versenyeztette, az edzéseket, edzőtáborokat pedig kikapcsolódásokkal, nyaralásokkal egészítette ki.
– Pontosan tudtam, hogy, ha Abigél jó formában van, akkor bárkit képes megverni, ugyanakkor egy gyengébb napon bárkitől ki is kaphat. A súlycsoportjában (+78 kg) 7-8 azonos képességű cselgáncsozó található, akik között általában a pillanatnyi forma dönt. Abigélen már a verseny előtti edzésen látszódott, hogy kirobbanó erőben van, és aznap reggel is úgy lépett a tatamira, hogy neki kell nyernie a versenyt.
A KSI SE cselgáncsozója első fordulóban egy afrikai judós ellen gyorsan bemelegített, a négy közé jutásért azonban egy amerikai világbajnok várt rá. A nagynevű ellenfél aztán a meccsen végig kétségbeesetten próbált szabadulni Abigél bivalyerős szorításából, aki egyszer így is eldobta őt. A vazarival vezető magyar lány uralta a mérkőzést, ám egy ártatlan szituációban az amerikai a földre zuhanás közben szabálytalanul ráfogott a lábára, melynek következtében Abigélnek egy nagy darab porc letört a térdéből. A rendkívül nagy fájdalommal küszködő versenyző a televízió képernyőjén keresztül is döbbenetes látványt nyújtott, nem csoda, hogy Pánczél Gábor magába roskadt a tatami mellett.
– A hátralevő pillanatokra már alig emlékszem. Az amerikai kétszer a földre vitte az egy lábon álló versenyzőmet, majd úgy ünnepelte magát, mintha valami csodát tett volna. Az élet ilyen, ő később olimpiai bajnok lett, mi pedig biceghettünk az orvosi szobába.
Az amerikai második dobását követően Abigél úgy esettel, hogy a letört porc visszacsúszott a helyére. Ennek köszönhetően a saját lábán tudta elhagyni a küzdőteret. Ahogy az edző és tanítványa a bemelegítő terem felé ballagtak, Abigél azt mondta, hogy úgy érzi, bírni fogja a következő meccset. Aztán jött két lépcsőfok, és porcát vesztett cselgáncsozó majdnem összeesett. Szerencsére mellette volt az edzője, aki a karjánál fogva betámogatta őt.
– Az edzőteremből egy kollégám a hátán vitte át az orvosi szobába, ahol adtak neki három tabletta fájdalomcsillapítót. Én ekkor kint járkáltam, mert úgysem tudtam volna segíteni neki. Később megkérdeztem Abigélt, hogy mire lenne szüksége, mire ő vodkát kért. Nos, a szigorú szabályokat kijátszva negyedórán belül sikerült vodkát szereznünk, amiből egy kupicávalfelhajtott. A verseny folytatásáról pedig kizárólag ő döntött.
Joó Abigélre vigaszágon egy lengyel versenyző várt, aki ellen általában győzni szokott, de a lengyel ezen az olimpián nagyon komoly skalpokat gyűjtött. Pánczél Gábor tudta, hogy a versenyzője sérülten is jó erőben van, de azt is tudta, hogy ez a láb maximum egy akciót bír majd el. Így is volt, a technikai ponttal vezető lengyel a végére elfáradt, és ekkor Abigél minden erejét összeszedve 29 mp-cel a vége előtt egy fantasztikus, sportág-népszerűsítő dobással elhajította őt. Az ipponnal győztes magyar lány tehát a bronzéremért is tatamira léphetett. Itt azonban egy másik világbajnok, egy francia versenyző várt rá, akit ugyan az Európa-bajnokság döntőjében megvert, de most, sérülten nem ő számított esélyesnek.
– A gond az volt, hogy a fájdalomcsillapítók ekkorra kezdtek el hatni, ezért Abigél meglehetősen tompa volt a szőnyegen, és nem is tudott váltani, hanem csak gyömöszölte az ellenfelet. A vereségét jelentő akciót is normál esetben könnyedén megkontrázhatta volna, de a tompasága miatt inkább ő esett el.
Joó Abigélt egy héttel az olimpia után megoperálták. Az orvos egy négycentis porcdarabot vett ki a térdéből. Pánczél Gábor ezt a porcot elkérte a sebésztől, mondván, a csontdarab örök emlék lesz a számára. A porcra azonban Abigél édesapja is igényt tartott, így az végül a Joó családnál kötött ki. Pánczél Gábor sem maradt emlék nélkül, igaz, ezt az emléket leginkább magának köszönhette.
– Minden jól sikerült verseny után meg szoktam ajándékozni a versenyzőimet. Az olimpia után is így tettem, hisz ez az ötödik hely igazi hőstett volt Abigéltől. A lengyel lány elleni fantasztikus dobását 3D-ben egy üvegtömbbe rakattam, ám annyira megtetszett az alkotás, hogy végül magamnak is megcsináltattam.
Joó Abigél szép lassan felépül. A fizikai gyógyulását a szakszerű orvosi beavatkozásnak, a lelkit pedig az embereknek köszönheti. Az ország ugyanis az olimpiai bajnokokkal együtt ünnepli őt is. Sorra kapja az elismeréseket, az emberek megszólítják az utcán, a vállát veregetik, és gratulálnak neki. Pánczél Gábor viszont kerüli rivaldafényt. Ő inkább a munkába temetkezett. Most csak arra gondol, hogy november 16-án U23-as Európa-bajnokságot rendeznek, jövőre pedig Budapesten lesz a felnőtt Európa-bajnokság.
– Abigél mellett egy másik nagy tehetség – Tóth Krisztián – is nálam edz. Ha ez a kvalifikációs rendszer marad, akkor mindketten garantáltan olimpiai szereplők lesznek. Én mindenesetre minden erőmmel ezért fogok dolgozni. A Londonban történteket pedig, ha elfeledni nem is, egy jó riói szerepléssel talán orvosolni lehet. R. T. |