Valóban itt az ősz, a szüret időszaka. A Nap útját a Mérleg jegyében folytatja, szeptember 22-én fél négy körül lép át a Szűz-jegy országából a Mérleg-jegy otthonába. Ebben a jegyben Napunk, az egónk, a cselekvéshez szüksége energiakészletünk fogyóban van. A szeptemberi nap-éjegyenlőséggel, az óraállítással, a hosszú éjszakákkal, rövidebb nappalokkal szimbolikusan elválik, hogy mennyi energiát szívtunk magunkba a nyár során, mennyire töltődtünk fel.
Nem utolsó sorban elválik az is, hogy ha kívülről nem süt, vagy már nem úgy süt a Nap, hogyan tudunk belülről kifelé mosolygósak, derűsebbek, kiegyensúlyozottak lenni, vagyis mérlegre kerül belső energiáink minősége. Lehet valakinek alapvetően nagy életereje (például Oroszlán, Kos, Skorpió), vagy lehet alapvetően látszólag kevesebb (Halak, Mérleg, Rák), a lényeg a minőségi felhasználás.
Mit is jelent ez pontosan? Van egy adott energiakészletünk, melyet magunkból, mint középpontból elindítva nyílként – ezt a Nyilasok alapvetően jól tudják – bármerre lőhetünk, vagyis Mi választjuk ki, Mi döntjük el mit energetizálunk. Könnyebb napsütéses időben, vagy egy virágos kertben sétálva pozitív gondolatokat táplálni, mint esős, szomorkás napon fenntartani, vagy kialakítani a „minden rendben van” érzést. A mentális higiénia, vagyis a lélek tisztán tartása – itt természetesen nem társadalmi morál és erkölcsök szerinti tisztaságot értek – ugyanolyan fontosságú, mint a rendszeres fogmosás és testi tisztálkodás. A lélek tisztán tartása – vagy használjuk inkább a karbantartás szót –, nehezebb „ügy”, mivel kézzel megfoghatatlan, nem vehetjük elő a ruhakefét és pucolhatjuk feje búbjától a talpáig szöszmentesre.
A jó hír, hogy e láthatatlan, mégis érezhető részünkhöz használhatunk akár látható tisztítószereket is (a szemet gyönyörködtető természet, egy szép festmény), a csoda azonban minden esetben „csak” az érzés, ami az adott dologból megmarad és mi dönthetjük el, hogy beépítjük-e emlékezetünkbe tudatosan azt a bizonyos emléket (és az emlékhez kapcsolódó érzést), vagy útjára engedjük, mondván felesleges saját jólétünk szempontjából.
A Mérleg-jegy a szépség felismerésének képességét hordozza magában, valamint az egyensúly megteremtésének képességét, illetve megtanulhatunk e jegy égisze alatt dönteni, mérlegelni. Azt mondják, a Mérleg típusú személyiség döntésképtelensége nem a butaságból fakad, hogy nem tudja felmérni, melyik oldal lenne számára a jobb, hanem az őt uraló Vénusz energiájának kissé hedonista „mindent akarok” energiájából, vagyis képes belül felismerni, hogy a döntéshozatallal – vagyis hogy igen-t mond az egyik útra, lemond a másik útról, a másik eredményről.
Olvastam egyszer egy vicces kép társaságában, hogy aki nem tudja eldönteni melyik utat válassza, dobjon fel egy pénzérmét és figyelje meg, melyik oldal győzelmének drukkol leginkább. Belül tehát tudjuk mi nagyon jól merrefelé érdemes, de a felvett és megtanult társadalmi szerepek sokszor állnak ellentétben az általunk valóban választani kívánt úttal. A megélt évek száma azonban segít egyre jobban beleunni abba, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Talán ez is az évekkel járó bölcsülés egyik szegmense.
Visszatérve az első bekezdésben írt teremtés történetünkre, nézzük át a Mérleg-havában mik lehetnek a fókusz pontok, melyekre teremtő figyelmünk irányulhat. A békesség, a konfrontációktól mentes harmonikus állapot e jegy alapvető célkitűzése. Ez a hónap tehát alkalmas lehet a diplomáciai érzékünk fejlesztésére, vagyis a látszólag nem összeillő, disszonáns energiák helyes kezelésére.
Két különböző állásponton álló ember véleménye között is lehet közös nevezőt találni, erre kell most törekednünk, hogy a szemben álló részeinket – melyek lelkünkben és a külvilágban ugyanúgy megnyilvánulhatnak – összehangoljuk. Ezzel természetesen szeretném elkerülni azt az olvasatot, hogy koncentráljunk a feszült és problémás helyzetekre, a sorok között pont annak a lehetőségét szerettem volna rejtett üzenetként leírni, hogy minden esetben kell, hogy legyenek kapcsolódási pontok, ha a jelenben nem találunk ilyet, érdemes a probléma energetizálása helyett otthagyni, elhagyni, ráhagyni azt és más, működő dolgokkal foglalkozni.
Az idő, mint közhely, képes feloldozni a lehetetlent is. A gyakorlatban hogy működik ez? Egy tipikus példa a rossz napom van ma példája, amikor már reggel kifolyik a kávé az asztalra, leesik a kabát gombja és dominó elvként borul a jókedv és kiegyensúlyozottság. Mit teszünk általában, faktumként elismerjük, hogy ez egy ilyen nap, lehetőség szerint elhatározzuk, hogy nem fogunk komoly döntéseket hozni, és ha le tudjuk, lemondjuk a nagy találkozókat mondván ez egy rossz nap. Ha ki akarjuk forgatni a „rossz napot” mind a négy sarkából, akkor semmi más teendőnk nincs, csak megállítani a folyamatot és két óra szabadságra menni. Sétára a Duna parton, egy csokor virágot venni magunknak az asztalra, vagy belenézni a tükörbe és mosolyra húzni a szánkat és úgy tartani addig, amíg hangosan fel nem kacagunk saját vicces arcunkon és azon, hogy itt állunk a tükör előtt vigyorogva.
Ha jól csináljuk, a mosoly, a vigyor, a hangos kacagás lesz a biztosíték, hogy elvágtuk a rossz nap gordiuszi csomóját. Két óra múlva pedig, visszaállva a napi teendők kötelesség soraiba, megváltozik a napunk, mert megvarázsoltuk azt, két kézzel egy egészen más, nagyszerűen egyszerű sétával, mosollyal teremtettünk egy másik valóságot. Kívánom, hogy legyen annak rossz napja, aki úgy akarja és legyen annak jó, aki azt választja.
A Mérleg havára egy csodás klasszikus, Babits Mihály tollából írott verset választottam:
Micsoda föstmény!
Eső utáni fény, különös fény, mit játszol
oly méla-frissen, égő-hüssen a csillogó utcákon?
Utcákon, utcámon, utcákon, édes:
szeretem a mi szomorú, szeretem ami fényes.
Mily sűrű, mily nedves színeket csorgat és csünget
az égi ecset, mely sokszor oly sötétre festette életünket!
S innen az emeletről - pici tókat, ingókat, elfutókat,
látom az esernyők selymét s a lakktetejű autókat.
Talán az egész világ most csak ing és elfut és fölkap
az Égbe, mely életestül mind könnyeden csünget és csorgat
engem és téged egy ecsethajszálon s majd újra elmázol
mint a felhőt és tócsát, amit senkise gyászol...
Óh jaj, mi készül itt, térben és időben, micsoda föstmény!
... Eső utáni fény, méla-friss, égő-hűs, különös fény...
Laki Beáta
