Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.19. kedd
József, Bánk, Józsa
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28602828
   « Vissza

Csömör – Megérkeztünk...

 « Cikkek és hírek 
2012. június 14.
 

 

kepfile 

      Ülünk a HÉV-en, a lábam lógatom, még alig ér le. Jön a kalauz bácsi, minden szombaton ő van szolgálatban, és Nagyinak bókol, azután persze viccesen elnézést kér a Nagypapámtól. Kezeli a jegyeket, rám kacsint és továbbmegy. Zötyög velünk a HÉV, nézem a szaladó házakat, mindig ugyanaz a táj, csak a fák koronája és a fények változnak. Megérkezünk, fel a dombtetőre, a  hőségben jó kis gyalogtúra, de szeretem.  Végigmenni az „Ulicskán”, a szűk, lépcsőkkel teli kis utcán, olyan, mintha megállt volna az idő, nincsenek autók, csak csend van, nagy ritkán sokszoknyás néni jön szembe, mindig köszönünk egymásnak, pedig még a nevét sem tudom, és érzem azt a furcsa mézédes illatot, ami a mohás csatornameder dohos szagával keveredik. Mici már a kapuban vár. Nagyon öreg, hajlott kis nénike. A dédnagyanyám. A szobában jó hűvös van, Nagypapám a ház előtti kútról hoz vizet, jó sok vödörrel, hogy Micinek majd ne kelljen. Aztán fát hasogat, és befűti a kopott sparheltot a lecsóhoz. Együtt pucoljuk Nagyival és Micivel a paprikát a hűvös félhomályban. Egy másik világ a gyerekkoromból, egy világ, amit valaha nagyon szerettem...
     Visszamenni oda, ahol egykor jó volt lenni. Megtalálni  gyerekkorom egy szeletét. Megmutatni Andrisnak, a kisfiamnak az ismerős illatot, az utcát, a bodzabokrot, a néniket, az evangélikus  templom tornyát, ami mindig köszönt, ha arra járunk...
Vannak, akik csak sokszori költözés után találják meg igazi otthonukat. Velem is így van ez, sokat kerestem, mire ráleltem. Éltem a „Pesti Broadway”-n, ahol erősek a fények és nagy a nyüzsgés, laktam a Duna partján, a Margitszigettel szemközt, ahol minden reggel éreztem a víz illatát, sokáig laktam lakótelepen, ott nőttem fel.
     Amikor a kisfiam megszületett, egy hegyekkel körülvett lakóparkban éltünk, belső kis kertjében minden nap órákat tologattam Andrist a jó levegőn, és amíg el nem kezdett járni, meg voltam győződve róla, hogy ez a mi igazi otthonunk. Andris elindult felfedezni a világot, és vele együtt én  is közelebb kerültem környezetem valóságához: a homokozóba rejtett csikkekhez és üvegszilánkokhoz, a telefirkált hintához, az eldobott cigisdobozokhoz…
     Hétvégenként persze felkerekedtünk, és mentünk Apáékhoz, akik akkor már jó húsz éve Csömörön éltek, Mici azóta többször is átalakított parasztházában. Mici, Nagyi és Nagypapa már nem találkozhattak Andrissal, a HÉV-en csak ketten ülünk. Andris még épphogy járni tud, lógatja a lábát, és nézi a szaladó házakat... én meg arra gondolok, hogy milyen jó lehet itt lakni, ahol csend van, jó levegő, ahol saját homokozója lehetne a gyereknek, ahol látna rigót közelről, ahol rám köszönnek az emberek.
     Már nyolc éve, hogy itt élünk Csömörön, egészen közel a régi parasztházhoz. Andris virágokat, bokrokat, fákat ültet, az öreg barackfánkat gyógyító harkályt a konyhaablakból nézi, télen szorgalmasan eteti a madarakat, nyáron figyelmezteti a rigókat, ha a szomszéd macska lesben áll, eső után pedig próbálja a csigákat biztonságba helyezni. Büszkén ül Rambón, a húgom lován. Járjuk az erdőt, sétálunk a tó körül.
     Nyáron nem szeretünk eljárni, inkább hozzánk jönnek a barátok, mert jó ülni a barackfa alatt, vagy feküdni a fűben és nézni a lassan úszó felhőket.
Andris is ismeri az „Ulicskát”, nyáron szereti a furcsa mézédes illatot, ami a mohás csatornameder dohos szagával keveredik. Nemrég arra sétáltunk együtt, sokszoknyás néni jött velünk szembe, talán egy másik, nem az a régi. Köszönünk. Mi pedig egymásra nézünk Andrissal, kacagva versenyt futunk le a lépcsőkön. Itthon vagyunk, megérkeztünk.

                                                                                                                                           Miklós Daniella

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. február 05.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez