A Nap július 23-án hajnalban az Oroszlán jegyébe lép, ezzel megvilágítva saját jegyének minőségét és jellemét. Egy átlagos Oroszlán átlagon felüli életet él, vagy akar élni. Körülményeitől függetlenül, szinte minden esetben kiemelkedik a közösségből és vezető, vagy hangadó szerepkört tölt be. Egy Oroszlánt már az ajtóból felismer az ember, hiszen ő az, aki királyi (vagy királynői) méltósággal vásárolja meg még a fél kiló kenyeret is a boltban, és tekintélyt parancsoló, hatalmas aurával képes élni mindennapjait. Az egó valódi megtestesülése, mely az általános feltételezésekkel szemben – miszerint az egó egy szükséges rossz az életünkben –, bölcsen megélt állapotban kiváló példa lehet az önmegvalósításra, az önérvényesítésre, az élet szeretetének elsajátítására. Az Oroszlánok szeretnek élni, méghozzá jól élni. Az élet örömeinek teljes elfogadásával rendelkeznek. Természetesen az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy ugyanmár ki ne fogadná szívesen az élet örömtelibb oldalát, de meg kell mondjam, igazán kevesen vannak azok, akik valóban el is tudják fogadni a bőséget. Sokszor, ha jó dolgok történnek velünk, felmerül a lelkifurdalás gondolata és azon nyomban az „egyben vagyunk, egészek vagyunk” érzéséből a kétség és félelem porba taszító, alacsony oktávon működő kellemetlenség érzése lesz úrrá rajtunk. Mivel legtöbbször e kellemetlen energiaminőségben működünk, ragaszkodni is fogunk ehhez a minőséghez, talán a megszokás, talán az élet örömeiből fakadó „jajj mit kezdjek ennyi jóval” stressz helyzete miatt. A hirtelen ölünkbe pottyanó jó dolgok is stresszhatás alá vonják az embert, így hasonló állapotot élünk meg, mint a félelemből kialakult stresszhelyzetek kapcsán. Mégis miért nehezebb a jót elfogadni és miért könnyebb csak álmodozni róla? A jó érzés, a boldogulás és boldogság földi érzése, az öröm megélése kiemeli „elszenvedőjét” a tömegből és – mintha egy reflektor megvilágított fényében állna – mezítelennek, meztelennek érzi magát. A meztelenséget pedig csak az képes jó érzéssel megélni, aki szereti saját valóját. Legtöbben nem szeretjük azt, amink van (legyen szó akár a testi adottságokról, akár a megszerzett javakról). Sokszor szinte szégyenkezünk amiatt, amit pedig mi magunk értünk el és hoztunk létre, vagy amiatt, amit kaptunk, és ez utóbbiból nem is kívánjuk a legjobbat kihozni. Az Oroszlánok viszont kiemelkedő képességűek az önszeretettel kapcsolatban. Ők nemhogy szeretik magukat, egyenesen isteninek és a földi lét csodájának tekintik földi megnyilvánulások testi, lelki és szellemi mivoltát.
A dominánsan oroszlán típusú emberek általánosságban véve elegánsak, jól öltözöttek, divatkövetők, igényesek a testi higiéniára – örömüket lelik a test ápolásában –, jól fésültek. Egy kedves Oroszlán ismerősöm életútját ismerhettem meg, akinek szüleivel sokféle konfliktusa volt. Ketten voltak testvérek, és a szülők a másik gyermek iránt mutatták ki jobban szeretetüket. Legtöbben ezzel a problémával szembesülve terápiára járnak, felnőttként is kevés önbizalommal, szeretethiánnyal küszködve élik életüket. Az Oroszlán ismerős a helyzetet őszintén és egyenesen úgy konstatálta – mosollyal és némi értetlenséggel nézve rám a kérdezősködésem fontosságát illetően –, hogy aki szereti őt, az valószínűleg megérdemli királyi mivoltát, aki pedig nem szereti, azzal alapvetően nincs gond, mert nincs miről beszélgetniük. Evidens volt számára tehát az, hogy ő különleges ember, aki nem időzik az árnyak és árnyékok világában, energiát inkább arra használja, hogy tovább fényesítse az éppen aktuális élethelyzetét (és benne önmagát).
Azonban az „oroszlánság” veszélye is épp ebben az árnyékoktól látszólag mentes hozzáállásból adódik. A Nap (a jegy uralkodója) hogyan is lenne képes egyetérteni azzal, hogy létezik árnyéka. A legfényesebb csillag világítani született, és ha mégis árnyakat lát, azt arra a tárgyra, személyre, szituációra fogja, aki épp elé állt és az árnyékot veti. Az Oroszlánnak tehát nehéz önvizsgálatot tartani, rendkívül nehéz beismernie, ha hibázott. Ez nem csak környezetének lehet frusztráló, hanem saját magát és a jobb és jobb élethelyzetbe való kerülést is megakadályozhatja, hiszen nem képes tanulni a hibáiból. A Napunk, mert mindannyiunk képletében a Nap, az egó áll valahol (ezt nevezzük napjegynek) és az adott jegy minősége határozza meg, hogy a benne álló Nap hogyan érzi magát. Egy Vízöntő napjegyű személy napja nem világít olyan fényesen az égen (a Vízöntő februári jegy, gondoljunk a februári horizont közeli Napra), mint az augusztusi nagy melegek idején a déli Nap fénye. Van tehát tanulnivalónk az egóból, és törekedjünk rá, hogy egónk, mint eszköz képes legyen kiállni értünk, magunkért a sorsunkért. Még egy személyes történetet mesélnék – talán az Én személyes történeteim is a Nappal és az Oroszlánnal kapcsolatos cikk miatt kerül előtérbe. Az első asztrológiai órán, az óraadó asztrológus megkérte azokat a résztvevőket, akik félve lépnek egy terembe, bocsánatot kérnek akkor is, ha sóhajtanak, ha hangosabban szólnak, ha bármit tesznek, amivel magukra vonják a figyelmet, tehát az önbizalom erős hiányosságával élőket, hogy ne tanuljanak asztrológiát. Főként ne elemezzenek képleteket emberek számára, mert a képlet elemzéséhez és a tanácsadáshoz egy személyben vezetőnek, útmutatónak, segítő jobbot nyújtónak kell lenni, mert vetkőztetünk, hiányosságokat emelünk a mélyből a világosságba, és ezt tudni kell kezelni. Ugyanígy szükséges vezetnünk önmagunkat és tudnunk kell, hogy egy lelki mélyponton ott vagyunk önmagunk számára, hogy képesek vagyunk a sokk érzése utána továbbindulni, javítani vagy újraalapozni egy-egy szituációt, élethelyzetet.
A hirtelen ölünkbe pottyanó jó dolgok is stresszhatás alá vonják az embert…
Kívánok mindenki számára egészséges egót, mert hiszem, hogy sokkal kevesebb kellemetlenség érne minket, ha ki tudnánk nyilvánítani, mit akarunk valójában. Gerincferdülés és hajlott derekak helyett (az Oroszlán jegy napja a képletesen értendő gerincességre is utal) jó kiállást, eleganciát és jószívűséget tapasztalhatnánk.
Laki Beáta
