Van egy földdarab Romániában (Bákó megye, a Szeret és a Prut folyók mentén) az ezeréves magyar határokon túl, ahol elszigetelten, megtépázva, de még mindig büszkén magyar ajkú emberek élnek. A csángók vitathatatlanul a legnehezebb sorsú magyarok. Identitásukért is naponta harcot kellett – és ma is kell – vívniuk, és ehhez sem a székelyektől, sem pedig az anyaországtól nem sok segítséget kapnak.
|
Csángó vendégek a rákosszentmihályi templomban – valószínűleg nem voltak hozzászokva ennyi szeretethez |
Erre az ellentmondásra figyelt fel a 15 éve alakult rákosszentmihályi Kovász Egyesület elnöke, Petrovics Sándor, aki elmondása szerint évekkel ezelőtt a csíksomlyói búcsúban találkozott először a moldvai csángókkal. Mint mesélte, az első pillanatban megfogta őt a gyerekek népviselete, beszéde, tánca és éneke, ezért felvette a kapcsolatot Nyisztor Ilonával, a csángóküldöttség vezetőjével.
– A csángók egy számkivetett nép, melynek hiányzik az értelmiségi vezető rétege, és a vallásukat sem gyakorolhatják az anyanyelvükön. Szerencsére az elmúlt években némi kedvező változás az ő nehéz életükben is bekövetkezett. Ma már délután és hétvégén akár magyarul is tanulhatnak, és hála néhány lelkes embernek, egyre több csángó fiatal is próbál élni ezzel a lehetőséggel.
Petrovics Sándor pedig a puszta ismeretségen kívül más módon is tenni kívánt a csángókért. Egyesületével, illetve a hasonlóan gondolkodó kerületi családokkal együttműködve hét évvel ezelőtt már vendégül látott a kerületben egy gyerekcsoportot. Ez a folyamat azóta sem szakadt meg, így idén augusztus 16-23. között a Kovász Egyesület jóvoltából újabb 40 csángó gyerek (és 2 kísérő pedagógus) ismerkedhetett meg a kertvárosi vendégszeretettel.
– A gyerekeket a Keresztszülők Egyesületével (ez egy országos szervezet), illetve a XVI. kerületi Önkormányzat támogatásával 26 önként jelentkező kerületi családnál szállásoltuk el. A csángó küldöttség tagjait a kinti pedagógusok választották ki, akik ezzel jutalmazták a magyar kultúra elsajátításában legjobban teljesítő csángó fiatalokat.
A csángó gyerekek, akik valószínűleg nem voltak hozzászokva ennyi szeretethez, figyelemhez, csöndesen, szerényen és visszahúzódva fogadták az „ajándékot”. De a gyerektársaik között már szívesen megnyíltak, és ilyenkor nem egyszer tanúbizonyságát adták ízes beszédjüknek, és gyönyörű énekhangjuknak.
A küldöttség az egyhetes szentmihályi tartózkodás alatt a Kovász Egyesület jóvoltából nem unatkozott. A gyerekek többek között körbehajózták a Margitszigetet, részt vettek az augusztus 20-i Szent Jobb körmenetben (ahol „Csángó Magyar” feliratot vittek), jártak a Parlamentben, a Hősök terén, a Városligetben, az Állatkertben, és a mátyásföldi uszodában nyaraltak is egy keveset. Sokan közülük még soha nem voltak távol a szülőföldjüktől, így számukra hatalmas élményt jelentett az az egy hét, melyet Magyarországon tölthettek. Ennek pedig az augusztus 22-i búcsúesten hangot is adtak, ekkor ugyanis egy közös énekléssel köszönték meg vendéglátóiknak az elmúlt héten tőlük kapott rengeteg kedvességet. (S)